A magyarok 15 százaléka dolgozna külföldön
Egy nemzetközi felmérés szerint minden ötödik munkavállaló elszegődne külföldi munkára a jelenlegi bérénél már 10 százalékkal magasabb fizetésért.
A nemzetközi felmérésben azt firtatták, hogy két-három évre, az otthonuktól három-öt órányi repülőútra teljes munkaidejű állást a jelenleginél 10 százalékkal több fizetésért elvállalnának-e a megkérdezettek. A legnagyobb arányban az alacsony jövedelműek és a kevésbé iskolázottak mozdulnának, körükben szinte minden harmadik megkérdezett válaszolt igennel - írja a Népszabadság.
Átlagon felüli, összességében 30 százalékos a 35 éven aluliak vállalkozó kedve, sőt, 29 százalék a magasabb pozíciójú döntéshozók és a férfiak körében a külföldi munkalehetőségre az adott feltételekkel elszerződni készek aránya.
Összességében a világ munkavállalóinak egyötöde (19 százaléka) nagyon szívesen dolgozna egy másik országban. A magyar munkavállalók mobilitási kedve az átlagosnál valamivel alacsonyabb, 15 százalékuk mutat nagy érdeklődést egy ilyen ajánlat hallatán. Leginkább Mexikó (34 százalék), Brazília (32 százalék), Oroszország (31 százalék), Törökország (31 százalék) és India (28 százalék) polgárai vállalnának külföldön munkát ezekkel a feltételekkel – olvasható az Ipsos Canadian Employee Relocation Council megbízásából végzett kutatásának összegzésében.
A külföldi munkavállalást leginkább az motiválná, ha az ilyen tervekkel rendelkezők két év elteltével garantáltan visszatérhetnének a jelenlegi pozíciójukba - 35 százaléknyian szívesebben vállalkoznának így a váltásra.
Az is ösztönző lenne, ha egytizeddel nagyobb bérezést (31 százalék), hazalátogatásra szóló repülőjegyet (30 százalék), fizetett nyelvtanfolyamot (29 százalék) kapnának a máshol dolgozni kívánók. A magyarok körében is a korábbi állásba való biztos visszatérés növelné leginkább a migrációs kedvet (41 százalék), míg a második legerősebb ösztönző erő, ha nyelvtanfolyamot is fizetnének (34 százalék).
A váltásra leginkább motiváló tényezők közül tízből négyen (38 százalék) a jobb fizetést nevezték meg. További érvként szerepeltek a jobb életkörülmények (28 százalék), a nemzetközi tapasztalat (27 százalék), a kalandvágy (15 százalék) és az új kihívás, illetve új kezdet lehetősége (15 százalék).
Azok, akik nem vállalnák el ezt a munkát, keveslik egy ilyen mértékű változáshoz a 10 százalékos fizetésemelést (36 százalék), tízből hárman (30 százalék) nem hagynák maguk mögött a családjukat és a barátaikat, 15 százaléknak túl távol esne, 13 százalék karrierjében kései lenne a váltás, míg másik 13 százalék nem mozdítaná el a gyermekeit az iskolából, s a barátaik mellől.
Forrás: nol.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
-
- Vissza
ámokfutás 2.0
http://www.borsonline.hu/news.php?jon-a-nemzeti-trafik&op&hid=53609
és mi lesz azzal a több tízezer bezárt kisbolttal annak tulajdonosával, gyerekével. lehet, hogy ebből él meg egy eldugott kis vidéki faluban. Én meg vegyek buszbérletet, egy doboz cigiért???
magyarország, ugye Tristan, meg lehet ott élni? meg lehetőségek? a meglévőeket is elveszik, fejlesztésről már rég nincs szó? Persze Budai várra néző irodából ez csak mese...
Mikor zár már be az internetnek ez a szégyenfoltja????
családi vállalkozások előnyben
Téged valahol félretájékoztattak.
A dohánykereskedelmet szinte teljesen lefedték a nagy kereskedőházak (Auchan, Tesco és társai). Egy évi 40 milliárd forintos piacról van szó, ami szinte teljes egészében multiknál volt. Ez kerül most kizárólagosan családi vállalkozások kezébe. Az új törvény +2000 család megélhetését fogja segíteni, vársokban, vidéken egyaránt.
Ez az az eset, amikor a hír igaz csak nem fosztogatnak, hanem osztogatnak. :)
10%?
"A nemzetközi felmérésben azt firtatták, hogy két-három évre, az otthonuktól három-öt órányi repülőútra teljes munkaidejű állást a jelenleginél 10 százalékkal több fizetésért elvállalnának-e a megkérdezettek."
Javítsatok ki, ha tévedek, de ez azt jelenti, hogy egy pl. jelenleg 10-15 éves munkaviszonnyal és tapasztalattal rendelkező óvónő/tanár/ápoló/orvos esetében a kérdés úgy hangzott, hogy a jelenlegi 300-500 EUR-t érő keresetével szemben 330-550 EUR-ért hajlandóak lennek-e Európa civilizált felében dolgozni? És 15% még így is igent mondott? Mi lett volna, ha a kérdést teljesen reálisan úgy teszik fel, hogy 300-400%-kal magasabb bér esetében hajlandóak-e erre?
Félre értetted egy kicsit
Félre értetted egy kicsit. Ez egy nemzetközi felmérés, amiben azt kérdezték, hogy 10%-al több fizetésért mennyire mobilizálható a munkaerő. Ebben Magyarország az átlaghoz képest jelentősen alul maradt - ami nem is meglepetés, a magyar munkavállaló a város másik végébe sem hajlandó utazni, mikor a segélyt a postás házhoz hozza. Az, hogy ezt a nol.hu és a gyerehaza.org hozzák hírként, tényleg porhintés, hiszen azt sugalmazza, hogy külföldön csak 10%-al magasabbak a fizetések, ami Magyarország viszonylatában nyilván nem igaz. Ne téveszd össze azonban azt sem, hogy az óvónő, tanár, ápoló és orvos többnyire magas, javarészt egyetemi és magasabb végzettséget feltételez, a felmérés pedig az alacsonyan képzetteket célozta. Megint csak igaz, hogy magyar viszonylatban inkább a felsőfokú végzettségűek dolgoznak külföldön és ők a jobban mobilizálhatóak.
Abban is igazad van, hogy pl. egy közalkalmazott (ha már orvos, ápoló, tanár volt a példa) Németországban a magyar bérszínvonal kb. 6-szorosát keresi, ha az iparba megy valaki (mondjuk mérnöki végzettséggel) 8-10-szeres fizetésre minden túlzás nélkül számíthat. Ez pedig még 2 óra repülőútra sincs.
Lehet persze érvelni a megélhetési költségekkel, igen, azok összességében magasabbak. Főleg a lakhatás (azaz lakás vásárlás/bérlés) költsége magasabb. Az energiaköltségek (pl. gáz, villany, benzin) ugyanannyiba kerülnek mint Magyarországon, hiszen világpiaci áron adják. A többi költség esetében (pl. élelmiszer, telefon, internet, stb.) pedig inkább az igaz, hogy az árak nem térnek el lényegesen a Magyarországiaktól, csak a termékek/szolgáltatások minősége jelentősen jobb. Persze nem luxuscikkekről beszélek itt, hanem egy család mindennapi kelendőiről.
Nincs itt semmi félreértés
Ugyanarról beszélünk, magam is inkább elképedve szemléltem, hogy egy ilyen irreleváns felmérést hoznak - persze ha csak ez támasztja alá a kitűzütt célokat, akkor ezt kell.
Két dologban hihetetlenül szerencsések vezetőink és ezek az ifjú farizeusok, akik olyan megmosolyogtató teljesítménykényszerrel próbálnak a kezük alá dolgozni:
1. A közmondásos magyar pesszimizmus és a magyarok nagy részébe nevelt alapvető gyanakvás minden iránt, ami új, más, idegen.
2. A használható nyelvtudás évtizedes szisztematikus leépítése és alacsony szinten tartása.
Ehhez hozzájön még az a speciálisan ránk kifejlesztett tévképzet, hogy csak akkor vagy valaki, ha házad van és autód, no meg lapostévéd, ami még tovább erősíti a röghöz kötést, még országon belül is, különösen a lakossági eladósodottság tekintetében, hiszen ez nagy részben mind hitelből került megvalósításra.
Nekünk ez speciel elég volt, mi csomagolunk és megyünk, családostul, kutyástul, macskástul, itthagyva a házat és a magyar viszonylatban jó állást. Megvan a hova, megvan a munkahely, család fele hó végén költözik, másik fele tanév végén utána, hogy azért ez legyen még befejezve. És nem 10%-ért megyünk, hanem 4-5x-ös bérért, oda, ahol minden annyiba kerül, mint itt, egyedül a lakásbérlés kétannyi, de gondolom így is kijön a matek. Felmenőim mind pedagógusok, nekem is van pedagógiai végzettségem, párom óvónő, kint is ezt fogja csinálni (lasszóval fogják a németül beszélő óvónőket, annyira hiányszakma ez feléjük), szóval látom a bérkülönbségeket, a társadalmi megbecsülésről, és az itthoni oktatáspolitikai káoszról nem is beszélve.
És nem magam miatt indulok, nekem jó helyem van, nyelvtudásom, tizensokéves munkatapasztalatom nemzetközi kapcsolatokkal, hanem a gyerekeim miatt, hogy egy toleráns, sokszínű, befogadó és modern környezetben nőhessenek fel.
És leszarom a túrórudit.